Szeretethíd | Akik számára családi program a Szeretethíd
önkéntesség, önkéntes nap, önkéntesnek jelentkezés
8945
post-template-default,single,single-post,postid-8945,single-format-standard,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed

Akik számára családi program a Szeretethíd

 

Akik számára családi program a Szeretethíd

Írta: gyorijudit Kategória: Egyéb 14 máj 2018
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone

Az idei Szeretethíd plakátján szereplő Mózes-Horváth család minden évben részt vesz a Szeretethídon – mondhatjuk, szinte már családi programmá vált. A kilenc gyermekes család élményeiről a szülők, valamint hat nagyobbik gyermekük – István (20), Csongor (18), Endre (15), Lizinka (13), Lehel (10) és Borbolya (7) – mesélt nekünk.

Mióta vesznek részt a Szeretethíd programon? Honnan hallottak első alkalommal a kezdeményezésről?

Édesapa: Hadilábon állok a dátumokkal. Jó régóta, az biztos. Bár találkoztam egy plakáttal a templomban, a fényképem mellett az szerepelt, hogy tíz éve. Legyen ez az irányadó.
Édesanya: Tudatosan hat éve veszünk részt a Szeretethídon, mint egy projekt koordinátora. Visszanézve a régi Szerethidas képeket, kiderült, hogy az elsőn is ott voltunk, amit a legnagyobb gyerekünk osztályfőnöke, Horváth Emese szervezett Áporkára.
István: A legkorábbi, amire emlékszem, az 2010 körül volt, amikor az osztályunkkal az áporkai templom udvarát kigazoltuk és az elburjánzott fákat, bozótost kivágtuk.

Milyen szolgálatokban vettek részt az elmúlt évek Szeretethídjain?
Édesanya: Különböző alkalmakkor, különféle területeken próbáltunk Szeretethidat építeni: volt közte templomkert takarítás Áporkán, Szilágyi Dezső téri templom takarítás, virágültetés, Franklin játszótér takarítás – együtt a Csillagvirág Családi Bölcsődével – Lovas utcai óvoda kerítésfestés, udvari tavaszi takarítás. Mostmár évek óta saját projektként a Jó Pásztor játszótér (Gyökkössy Endre Református Óvoda, Budapest – szerk.) tavaszi felfrissítése a szívem csücske. De emellett az évek során a családom különböző helyszíneken vállal szolgálatot, ki-ki a maga csoportjában.
Lehel: Festettem, csiszoltam, lakkoztam az iskolában és a kisudvaron a házakat. Homokozót is felástam, sőt, egyszer ki is cseréltük a homokot benne. Három évente pedig mindig kicseréljük a köteleket a mászókákon.
Borbolya: Mindenben próbálok segíteni. Felmenni az óvódába fakockáért, meg vízért, meg ilyenekért. A kicsiket felkísértem a WC-be, és megmutattam, hol lehet kezet mosni. Mentem villákért, kanalakért. Festettem a homokozót, ástunk, és tettünk bele homokot.

Mit szólnak a gyerekek az önkénteskedéshez?
Édesapa: Szemmel láthatólag szeretik. Bár nekik az önkéntesség viszonylag relatív: ha megy a család, ők sem akarnak otthon maradni. Ahogy nőnek, úgy kezdik megérteni az önkéntesség lényegét.
Édesanya: „Minden munkátokat szívvel-lélekkel végezzétek, mint akik nem embernek, hanem az Úrnak dolgoznak.” (Kolossé 3:23) Erre próbáljuk tanítani a gyermekeinket. Az elmúlt 21 évben, szülői létem során rájöttem, hogy mondhatok bármit, igazából a tettek számítanak, hiszen azokat másolják a gyerekek. Az elején csak jöttek velünk, aztán később jó érzéssel figyeltem, hogy ki hol kapcsolódik egy-egy programba, és válik le a családi projektről.
Lehel: Nekem nagyon tetszik, segítünk az iskolában. Szóval minden évben kell ilyet csinálni, egyet sem szabadna kihagyni.
Borbolya: Jó a munka. Mulatunk, és jókat nevetünk. Bár egyszer piros kaviccsal tele lett a cipőm, az nem volt jó.

Mi a legszebb élménye a családnak a Szeretethíd kapcsán?
Édesapa: Amikor a végén a jól végzett közös munka után közösen fagyizik a család. A közös szolgálat mindig jó szolgálat.
Édesanya: Az ember amíg szervezi, tervezi, mindig tele van aggodalommal, hogy lesz-e elég ember, festék vagy ecset. Valójában a legjobb élmény a közösség ereje, hogy összejövünk, és alkotunk, megcsinálunk valamit, és a végén pedig gyönyörködünk benne.
Endre, Lizinka, István: A játszótér építése az óvodának – ez volt a legnagyobb élmény.
Lehel: Az, hogy együtt voltunk, jó sokat nevettünk. És jó volt az, hogy segítettünk másoknak és egymásnak.

Miért ajánlanák másoknak, hogy csatlakozzanak a Szeretethídhoz?
Édesapa: A közös munka jó érzéssel tölt el minket. Nem arról van szó, hogy ínunk szakadtáig hajtjuk magunkat, és kemény munkanapot teszünk le az asztalra, hanem egy jó közösségi élmény során jól érezzük magunkat, és nem mellesleg segítünk másoknak. Mindenki csak picit ad bele, és a végén a sok apró segítség egy nagy egész. Nem megéri inkább ez, mint délig ágyban maradni, és tévét nézni? Azt bármelyik hétvégén megteheti az ember.
Édesanya: Mindamellett, hogy nagyon jó hangulatú alkalmak szoktak lenni, még valami hasznosat is teszünk a közösség számára. Csapatépítésre is tökéletes alkalom. De ha csak egyszerűen segíteni szeretnénk valakiknek, akkor hajrá, és csatlakozzatok bármely budapesti vagy vidéki helyszínhez. Hiszen tudjuk: „….aki mást felüdít, az maga is felüdül.” (Pld 11,25)
Endre: Mert jó érzés, és boldogsággal tölt el, ha segíthetünk.
Lehel: Nagyon jó az összetartás és a közösség, bárkivel is vagyok ott. Mondjuk az nem volt jó, hogy kiborult a festék, vagy mindenki hígítós lett, de ha a vége jó, akkor minden jó.
Lizinka: Mert jó szórakozás, és örömmel tölt el, ha másokon segíthetek.

Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone

Írjon hozzászólást!