Szeretethíd | Beszámoló a szovátai gyermekotthonból
önkéntesség, önkéntes nap, önkéntesnek jelentkezés
4807
portfolio_page-template-default,single,single-portfolio_page,postid-4807,single-format-standard,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed

Beszámoló a szovátai gyermekotthonból

 
Ismertető:
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone

Az idén vettem részt először ilyen programban és nagyon jó érzéssel jöttem haza a szovátai Szent József Gyermekotthonból. A gyerekek nagyon aranyosak, befogadóak, és őszinte közeledéssel vesznek körül. Azt tapasztaltam, hogy ők, akárhányan is legyenek, mind testvérként tekintenek egymásra. De ne gondoljuk azt, hogy úgy viselkednek egymással, mint sok igazi vértestvér, akiknél van irigység és versengés, hanem sokkal több figyelemmel, türelemmel és szeretettel. Olyan természetes, hogy egy ingüket vagy nadrágjukat a másiknak adják, ha már kicsi, vagy éppen még túl nagy számukra, még akkor is, ha épp a kedvencük. Ennek az egésznek van egy olyan hangulata, ami magával ragadó és igazából nincsenek szavak, amelyek hitelesen ki tudnák fejezni. Ezt meg kell tapasztalni és igazán megéri feláldozni egy-két napot, vagy akár többet is, mert sokkal többet gazdagodunk, mint hinnénk. Lelkileg. És ez nagyon fontos ! :) Az intézményben sok gyerek van, akik családokba vannak felosztva. Ez azt jelenti, hogy van egy hosszú épület, amelyen több bejárat van. És minden bejárat egy lakás, egy család, egy nevelővel és 9-10 gyerekkel. Egy szobában 2-4 gyerek van. Amikor megérkeztünk a gyerekek a szombati takarítással, rendcsinálással foglalkoztak. A barátnőmet és engem két külön családba osztottak be. Nagyon édesek voltak, csak pislogtak a meglepődöttségtől, hogy ki ez az idegen, de nagyon gyorsan feloldódtak. Aztán miután megvolt a bemutatkozás, hamar összefogtuk a ruhákat, eltettük a szekrényekbe, kisepertünk, felmostunk, hogy minél hamarabb játszhassunk. A gyermekotthon udvarán nagyon szép játszópark van és külön focipálya, ahol játszhatnak a gyerekek. De szigorú szabályok is vannak. Például csak felnőtt jelenlétével vihetik ki az udvarra a társasjátékot. És ami nagyon meglepett, hogy az egyik család gyerekei nem mehetnek be a másik család lakásába. Társasjátékozás közben az udvaron eleredt az eső és kértem, menjünk be valahova fedél alá, hogy el ne ázzunk, de nem mehettünk be a lakásba, mert több család gyerekei játszottak vegyesen. Így hát leültünk a tornácra és folytattuk tovább. :) Majd a kantinba kértem engedélyt a játszásra, mivel az eső egyre jobban esett. De a gyerekek nem zavartatták magukat. Mindegy volt, hogy hol vagyunk és mit csinálunk, csak foglalkozzunk velük.A végén már ölelgette,k annyira megszerettek. És mi is őket, mert ugyanúgy éreztünk. Aztán következett az ebéd. Minden család külön asztalnál ült. A gyerekek szaladtak és megterítették az asztalt. Az egyik a tányért hozta, a második kanalat, villát. A harmadik kenyérért ment, a másik az ételért. Amikor mindenki visszaért a helyére közös ima hangzott el. A nevelők kitették az ételt és azt jóízűen elfogyasztották. Nekünk eddig tartott a kalandunk, de úgy érzem, lesz még ennek folytatása. Köszönöm szépen a lehetőséget!

Biró Andrea és György Viola
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone