Szeretethíd | Nagyhegyesen összefogásra bátorítottak a szeretethíd résztvevői
önkéntesség, önkéntes nap, önkéntesnek jelentkezés
4895
portfolio_page-template-default,single,single-portfolio_page,postid-4895,single-format-standard,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed

Nagyhegyesen összefogásra bátorítottak a szeretethíd résztvevői

 
Helyszín:
Nagyhegyes (Hajdúvidéki Egyházmegye)
Dátum:
2013. május 25.
Ismertető:
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone

Kicsi falu, nagy összefogás

Nagyhegyes, alföldi község Hajdúszoboszló és Balmazújváros között.  A középkori, időközben elpusztult, Hegyesegyháza térségében 1952-ben alapították. Templomát 1995-re építették föl. Körülbelül 2700-an laknak a településen, a gyülekezet parányi, de annál nagyobb szeretet van benne. 2013. május 25.-én második ízben rendezett a Nagyhegyesi Református Missziói Egyházközség hittanos játszóházat, és játszóházunkkal első ízben kapcsoltuk be Nagyhegyest a Kárpát-medencei Szeretethíd programba. Programunknak a Veres Péter Általános Iskola biztosított helyet. Az első nagyhegyesi Szeretethíd annak az épületszárnynak a falai között valósulhatott meg, amit 61 éve, a falu alapításakor ugyancsak példaértékű emberi összefogással építettek föl a település lakosai. „Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan.” 1Jn 3;18 Bár valószínű nem tudtak róla, erre az igére mutatott példát az akkori nagyhegyesi lakosság.  Erre, a Szeretethíd programjának jelmondatát alkotó igére építettük fel a napunkat mi is. A bibliai történet az öt „barátról” szólt, akik közül egy másmilyen volt, mint a többi, mert beteg volt. A többiek ezt a társukat találékony szeretettel vitték Jézus elé. Erre a találékonyságra hívó, erre a közösség teremtő, Istent dicsőítő összefogásra igyekezett bátorítani játszóházunk egésze. A gyerekek közösségi játékban, nemezelésen, népi bábkészítésen, közös festésen, focizáson és ajándékkészítésen vehettek részt.  Sokan igyekeztek örömet okozni a gyerekeknek: gyülekezeti tagok, pedagógusok, szülők, polgárőrök, a családsegítő munkatársai, a balmazújvárosi ifjúsági gyülekezet tagjai, és a gyermekeket foglalkoztató szakemberek. A szeretet azonban nem csak a gyerekek felé irányult, hanem ajándékaikkal és az aznap tanult énekeikkel, maguk a gyerekek is elindultak a „szeretethídon”, hogy örömet okozzanak a helyi idősek otthona 30 lakójának. A parányi gyülekezet tagjai és a programunkba bekapcsolódó anyukák egy része a finom ebédről gondoskodott, amit sütemény felajánlások sora tett még teljesebbé. Napunkat lufibohóc ámulatba ejtő, kicsiket-nagyokat gyermeki nevetésbe segítő, evangéliumi játéka zárta. Most, mint tavaly ilyenkor a kiértékelés folyamata kezdődött el. Begyűjtjük a tapasztalatokat, segítő javaslatokat, és megköszönjük az önkéntes munkatársainknak a sok segítséget. Látva a program során a sok mosolyt, látva a kialakuló beszélgetéseket, meghallgatva, elolvasva az értékeléseket, már látszik, hogy május 25.-én Nagyhegyesen számtalan személyes szeretethíd épült és erősödött a programunkban érintett emberek között. Nagyon nagy öröm számunkra, hogy az idén még több segítő kapcsolódhatott be a játszóházunkba. Voltak, akik úgy kerestek meg, hogy szeretnének ebben és ebben szolgálni. Jó látni, hogy egy nagyszerű dolog mellé örömmel állnak be az emberek, és örömmel vállalnak feladatokat. Valahol mindannyian tudjuk: „Szeretethidat” építeni csuda jó dolog. Napunk egészéért Istené legyen a dicsőség!  Tőle kérjük, hogy parányi hídjaink még tovább épülhessenek!

Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone