Szeretethíd | Sarkadon az önkéntesek évek óta vallják: szabad jót tenni!
önkéntesség, önkéntes nap, önkéntesnek jelentkezés
9536
portfolio_page-template-default,single,single-portfolio_page,postid-9536,single-format-standard,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed

Sarkadon az önkéntesek évek óta vallják: szabad jót tenni!

 
Helyszín:
Sarkad (Békés)
Dátum:
2019. május 24.
Ismertető:
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone

A Sarkad-Belvárosi Gyülekezetben immáron 6 éve tudjuk a választ: szabad jót tenni! Ám nem csak elméletben ismerjük a helyes választ, hanem gyakoroljuk is szabadságunkat: önként tesszük a jót, építjük a jóság és a szeretet hídjait. Olyan ez, mint a szárbaszökkenő vetés: emlékszünk honnan indultunk, tudjuk hol tartunk és látjuk magunk előtt a célt. Van álmunk, melyet Isten adott nekünk: együtt mutathassuk meg, milyen jó hitben élni és cselekedni. 2019. május 24-én több, mint ötvenen gyülekeztünk a Református Szociális Gondozási Központ ebédlőjében, hogy részt vehessünk a Szeretethíd önkéntes napon. Szürke volt az ég, aggódtunk is e szürkeség miatt, de nem adtuk át magunkat a rosszalló gondolatoknak, hiszen Isten igéje azt helyezte a szívünkre: szabad a jót tenni (Márk 3,3). Ez nem függ attól, milyen az időjárás, milyen nap van, ki van itt, ki nincs, vagy ki bírál a part széléről. Jézus megmutatta, mekkora szabadságunk van a jóra, a szépre, a szeretetre, az előremozdító, gyógyító cselekvésre. S ha ezt felvállaljuk, annak gyümölcse lesz: közösség, nyitottság, jókedv, rendezettség, melyek mind arról tanúskodnak, hogy „ne szóval szeressünk, … hanem cselekedettel és igazsággal.” (1Jn 3,18)
Az Úristen meghallgatta imádságainkat, hiszen bár a város több pontján „leszakadt az ég” a kilenctornyú református templom oltalma körül sokféle és sokrétű munka zajlott: ki-ki megtalálta a korának, erejének és adottságának megfelelőt.
A férfiak átvonultak a templomba, ahol is a felvizesedett vakolatot bontották le. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a virágültetéssel végző asszonyokat át is csábították egy „kis” portörölgetésre. Voltak, akik lecsiszolták az ebédlő óriási ablakainak napégette kereteit, hogy a gondos festés után újra olyanok legyenek, mintha újak lennének. Férfiak és nők türelme, precizitása és szépérzéke látszódik valamennyi ecsetvonáson.
A lányok és az asszonyok majd 200 tő virágot ültettek el a balkonládákba és a sziklakertbe, illetve egy lelkes csapat ebben az évben is kilátogatott a Szigeti temetőbe, hogy rendbe tegye és megkoszorúzza az egykori lelkipásztorok síremlékeit.
Mindezzel párhuzamosan jó illatok lengték be az egész udvart, hiszen a gondoskodó és előrelátó szeretet eredménye reggel óta főtt a bográcsban. Kis és nagy kezek együtt végezték az előkészületeket épp úgy, mint a terítést és az összepakolást, sőt még a meglepetésekként „begördülő” édes és sós sütemények kínálását is.
Mindenki tudta a dolgát, látta hol kell még egy segítő kéz, egy jó szó vagy épp egy támogató ölelés. Szorgosak és pontosak voltunk, mint a hangyák, s végül úgy tudtunk megállni és gyönyörködni a közös munka szépségében és eredményében, hogy ott visszhangozhatott bennünk a 90. zsoltár utolsó verse: „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

Írta: Koncz-Vágási Katalin
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone