Szeretethíd | Tiszteletes Úr mi most szeretethidazunk
önkéntesség, önkéntes nap, önkéntesnek jelentkezés
7251
portfolio_page-template-default,single,single-portfolio_page,postid-7251,single-format-standard,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed

Tiszteletes Úr mi most szeretethidazunk

 
Helyszín:
Krémer (Királyhágómellék)
Dátum:
2016. május 21.
Ismertető:
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone

Második éve szerveztük meg önkéntes napunkat a Szilágy megyei Kémerben. Az előkészület talán nehezebb volt mint maga az önkéntes nap bevállalt munkája. Az egyházközség fiataljai már hetekkel ezelőtt elkezdték járni településünket, annak érdekében, hogy térképezzék fel azokat az egyedül élő betegeket, akiknek a segítségen kívül, az emberi jó szóra is szükségük van a mindennapi magányban. Ebben a munkában gyülekezetünk egynéhány presbitere és asszonytestvére is részt vett. Az adatgyűjtés után kiderült, hogy több mint 30 olyan személy van, akiket meg kell látogatni. A szervezés  fázisában két ifisekből álló csapatot szerveztünk meg úgy, hogy mindét csapatnak volt zenei felelőse, Biblia felelőse (aki az ígét fogja felolvasni) és fényképfelelőse, sőt egyik ügyes ifisünk erre az alkalomra, még kézzel készített könyvjelzőket is gyártott.   A szombat nap reggele érdeklődéssel teli hangulattal kezdődött. Az utolsó eligazítás után fiataljaink  nekiindultak a nagy útnak. Jókedvűen vették be magukat a kijelölt utcákba és keresték fel az idős testvéreket. De a látvány és a tapasztalat valamit megváltoztatott bennünk. Látván a rászorult idős emberi arcokat, akik a betegség miatt olykor tehetetlenül, vagy az egyedüllét miatt szomorú arccal fogadták őket, egyre komolyabb küldetéstudattal keresték a következő házat. Voltak könnyek, voltak hálás emberi szavak és olykor nevetés is, de fiataljaink – bevallásuk szerint – sokat “tanultak” e nap látványából és történéséből.
A fiatalok mellett a felnőtt nemzedék is felsorakoztatta magát. Néhány felnőtt testvérünk a parókia körül sürgölődött, bejárati hadat öntött, és szépítette a templom körüli részt. Az asszonytestvérek egy kicsiny csoportja pedig a testi eledelről gondoskodva, fánkot sütött a felnőtt és fiatal sereg számára. Így “dolgoztunk” 40-en azon a napon. Én, személy szerint lezártnak tekintettem az önkéntes napot a szombat délutánján, de két nap múlva rádöbbentem, hogy ennek még koránt sincs vége. A hétfő délelőttben, asszonytestvéreket láttam sürgölődni a templom kertjének virágágyásai között. Kíváncsian kérdeztem meg tőlük, hogy mit dolgoznak olyan serényen? Mire a válasz az volt: Tiszteletes Úr mi most szeretethídazunk! – így több mint 50 kerti virágot ültettek el a már meglévő ágyásokba.
Hála Istennek a jó példa is lehet ragadós. Isten áldja meg mindazokat akik, testi és lelki módon tudják és akarják építeni anyaszentegyházunkat. Köszönet a szervezőknek és a munkásoknak egyaránt.

Írta: Kánya Zsolt Attila
Ossza meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterPrint this pageEmail this to someone